A boxer

"Orrbagyűrt izomgolyó". "Gyengéd gladiátor". Ezekkel a szavakkal jellemzik sokan a boxert, mely az elmúlt 10-30 év egyik legdivatosabb kutyája volt, de manapság már sajnos/szerencséere nem látunk minden kutyásnál egy szuszogó, ugráló, szeleburdi szeretetcsomagot. Igen, ez a boxer. Német boxer, hogy pontosabbak legyünk, hiszen az FCI nyilvántartásábvan is ilyen néven szerepel, amiből még a nem-kutyás társadalom tagja is rájöhet, hogy a fajta bölcsője Németországban ringott. Már a germán kimbereknek is volt bulldogszerű kutyájuk, melyekkel a rómaiak ellen harcoltak, ám nem Európa volt a boxer tágabb rokonságának, a molosszusoknak az őshazája. Azt beszélik, Nagy Sándor hozott magával a tibeti fennsíkzól dogszerű kutyákat ajándékba. Ezeket a kutyákat a rómaiak , és velük együtt a többi birodalombeli nép átvette, mert ugye nem voltak haszontalan ezek a nagy termettel és védőösztönnek ellátott állatok. A boxer közvetlen őseinek a dán bärenbeisser (medveharapó) és brabanti bullenbeisser (bikaharapó) volt. Ezeknek a kutyáknak -mint azt a nevük is mutatja- medvékkel, bikákkal kellett viaskodniuk az ember szórakoztatására. Sajnálatos kikapcsoldás, mert a mai bulldog-szerű kutyák majd mindegyikére rásütik, hogy "persze, mert harcikutya", de érdekes módon ennek a véres játéknak az értelmi szerzőjére senki sem mondja, hogy "harciember". Innen datálható a boxer farok- és fülvágása, melyet a 2000 május 1. után született egyedeknél elvileg nem engednek. Mikor a bikaviadalok kimentek a divatból, már nem volt szükség nagyméretű, viszonylag lomha (ámde kitűnően fogó) kutyákra, így a mi ős-boxerünk is átalakult, előtérbe került a fordulékonyság, robbanékonyság, intelligenica. A boxer is összement méretére nézve. Ebben az időben sok angol bulldog került Hannover térségébe, ahol a bullenbeisser-re teljesen összekeveredett. Alfred Brehm 1864-ben kiadott könyvében még külön fajtaként kezelte a német és angol kutyákat, de 1886-ban megjelent második kiadásban már egy kalap alá veszi őket, hol így, hol úgy nevezve. A két fajta közöttti különbséget Stockmann így írja le, érthető okokból kissé elfogultan: "Az angolok a maguk született tenyésztői zsenijükkel elérték a hiper-szuper típust, a groteszket, vagyis a mai bulldogot. A pedáns és gyakorlatias német viszont nem óhajtotta föláldozni törzsgyökeres bullenbeisserének csodálatos munkaképességeit a szörnyszülött külsőségekre áhítozó divathóbortnak. S íme, ekként született meg két modern fajta!" Ludwick Beckmann 1895-ös könyvében "német bulldog"-nak nevezi a boxert, így ír róla: "Németország nagyvárosaiban gyakorta találkozni jókiállású, mozgékony és energikus bulldogtípusú ebekkel, melyeket népiesen országszerte boxernak hívnak." A boxer kialakulása Münchenhez köthető. Széles tenyészbázisa volt/van itt a fajtának, ez volt a "bierboxer". A városba és környékén viszonylag tisztán maradt fönn a bullenbeisser-vonal, mivel az ottaniak igyekeztek elkerülni az általuk lenézett angol bulldog vérvonalat. Mégis, a boxer egyik "ősanyja" egy bullodg-tenyésztő selejtesnek vélt kutyája volt, Meta von der Passage. Kiállításon először 1895-ben vezettek föl (kísérleti kategóriában) 4 boxert. A győztes Mühlbauers Flocki lett, később ő kapta meg az első boxer törzskönyvet.